2010. júl. 4. 1:59 - írta gofri

igazán nagyon kalandos volt, sajnos a képeket nem tudom feltölteni, talán a túl lassú wifi az oka, mivel már késő van, holnap keresek egy gyorsabb wifit... mondjuk egy McDonald'sban.

 

Magyarország - Ausztria - Németország - Hollandia (pihenővel) aztán Belgium, Franciaország, és a kompút; még ha kockás is lett a fenekem, azért nagyon klassz volt. Főként a komp volt szuper, és egészen összehasonlíthatatlan élmény az, hogy európai emberek ülnek egy helyen, nézik a meccset (vébé, ugye) és senki nem anyázik. Majd a képekkel jobban megered a sztori is...

Aztán azt se nagyon lehet semmihez hasonlítani, hogy egy monstre teknővel szeled át a csatornát, és meglátod Dover fehér szikláit.

Éjfélre értünk Londonba, nagy nehezen megtaláltam a szállást, és egyébként tök büszke vagyok magamra, mert még nem borultam ki rajta, két napot még fél lábon is...

A szobán (economic single room) ugyanis nincs ablak, olyan, mint egy fülke, még az ajtaja is egy funérlemez csupán. Nyomasztó. Kicsit a göttingeni kollégiumi szobámra emlékeztet, de azon volt ablak! Annyira übergáz, hogy lefotózni sincs kedvem. Tévé persze van benne... meg zajok a folyosóról... Ezen most csak azért szomorodtam el, mert marha fáradt vagyok, jó lenne egy normálisat aludni, de ennél azért jobbra számítottam. Éjjel egy óra van, 28 órája nem aludtam, de egyszerűen nincs kedvem lefeküdni.

 

Mindegy, itt vagyok, enyém a világ, holnap majd jól nem leszek itt - amúgy meg első dolgom lesz megnézni, mennyiért szállít át egy taxi Cricklewoodba a rengeteg cuccommal.

A város csodaklassz, az út is jó volt, de ez a hely most kiütéssel győzött.

(Amúgy számoljatok vissza, Londonban mindig egy órával korábban van...)

 

 

UPDATE: Reggel felébredtem, és persze egész más színben látom a világot (működik a Skype, kamerával, mindennel), most úgy érzem magam, mint valami csóró 18. századi író, aki egy darab sajttal, néhány kiflivel meg almával bezárkózott egy olcsó lukba, és nagy dolgokra készül.

A szobában lévő tévével kapcsolatban is kaptam tippet, tekintsek úgy rá, mint a világra néző ablakra, ha így vesszük, valóban, mindjárt nem is olyan siralmas a helyzet, hiszen a szállásadók a mindenséget akarják nyújtani...

Egyébként fejembe vettem, hogy ez már csak azért sem olyan rossz, mert azzal, hogy itt lakom, biztos valami szegény bevándorló családot támogatok, aki az utolsó pénzéből rakta össze ezt a kasznit. (Ez nyilván nem igaz, még akkor sem, ha a recepciós fiú indiai, de jó a gondolat.)

A képeket megnézhetitek a fotóra kattintva, már nem emlékszem miről mit akartam mondani, de a komp szenzációs volt, sok különböző ember egy helyen, más és más világlátásokkal, mint a Varázshegy, legalább, és a tenger, amit még sokszor szeretnék látni majd életemben.

Na, lassan elindulok, veszek még egy konnektorátalakítót, mert a laptop és az elemtöltő nem tud egyszerre működni, csak felváltva.